A múlt héten Hogyan lesz a gyümölcstermesztésből húzóágazat? címmel közöltük a Kopint-Tárki elemzőjének írását. Most a kivitellel és a jövedelmezőséggel folytatjuk a magyar gyümölcságazat helyzetének vizsgálatát és a lehetőségek számbavételét. Sajnos a végső következtetés nagyon borús.
A magyar gyümölcsexport euróban kifejezett értéke másfélszeresére nőtt – csakhogy az importé 2008-ig több mint két és félszeresére emelkedett. 2008 után a kivitel állandósult, a behozatalt viszont alaposan visszavetette a hazai kereslet csökkenése. A friss és feldolgozott gyümölcs külkereskedelme az évtized kezdetén némi kiviteli többletet mutatott, majd 2005. és 2007. között erősen deficites volt. A válságévekben az export újra meghaladta az importot, ez azonban nem a kivitel növekedésének, hanem a fogyasztás és ezzel együtt a behozatal visszaesésének köszönhető.

Lassan bővül a kivitel
Az export szépen emelkedik, 2000. és 2008. közötti növekedési üteme azonban csak a fele a lengyel kivitel gyorsulásának (évi 6,2%, illetve 12,4%). A magyar kivitel legnagyobb tételei 2010-ben a meggybefőtt (30,3 millió euró) és az almasűrítmény (37,4 millió euró) voltak. Az egész évtized folyamatait tekintve említést érdemel a dzsem és a meggybefőtt kivitelének növekedése, illetve a gyorsfagyasztott gyümölcs exportjának súlyos visszaesése. Több fontos exportcikk kivitele, illetve a feldolgozható alapanyag mennyisége is erősen függ az időjárás alakulásától. Így az évek között nagymértékben ingadozik az ipari alma, az almasűrítmény, a szilva, a meggy és a kajszibarack kivitele.
Egyes gyümölcsfajok termesztése kifejezetten exportorientált: külföldre adják el a friss meggy és a gyorsfagyasztott gyümölcs termelésének háromnegyedét, a cseresznye és a gyümölcssűrítmény felét, a szilva és a (kereskedelemben gyümölcsnek számító) görögdinnye 40 százalékát. Jelentéktelen viszont a körte, az őszibarack, a sárgadinnye és a szamóca kivitele. Az export- irányultság határozottan erősödött a cseresznye, a meggy és a szilva esetében, visszaesett viszont a málnánál és a görögdinnyénél.

Csak az ötöde külföldi
Számos gyümölcsféle behozatala három-ötszörösére nőtt 2008-ig, így a gyorsfagyasztott gyümölcsé, a dzsemeké, az étkezési almáé – az őszibaracké pedig több mint tízszeresére – és a behozatal csak a hazai fogyasztás visszaesése miatt csökkent az utóbbi két évben. Az importbővülés általános vonulata alól kivétel a narancs- és a mandarin-behozatal 50, illetve 60 százalékos csökkenése.
Az import aránya a hazai fogyasztásban csak néhány gyümölcsfaj, illetve -készítmény esetében haladja meg a 20 százalékot (szamóca, dzsem, gyümölcslé) és a legtöbb esetben 5-20 százalék között marad, esetenként számottevő ingadozásokkal az évek között. Az étkezési alma esetében például az import részesedése a csatlakozás előtti 5 százalékról csak 10 százalékra emelkedett, de a katasztrofálisan gyenge termést hozó 2007-es évben elérte a 42 százalékot. Számos gyümölcsfajnál elhanyagolható nagyságú a behozatal, így a cseresznye, a meggy, a kajszi, a szilva és a málna esetében. 2004. és 2007. között az import részesedése néhány gyümölcsfélénél (körte, őszibarack, szamóca) 20- 40 százalék között alakult, de az utóbbi években újra 20 százalék alá szorult.

Túl sokáig védték
A behozatalnak az uniós csatlakozással párhuzamos megugrásában (és általában az új feltételekhez történő lassú alkalmazkodásban) nagy szerepe volt a csatlakozás előtti elhibázott vám- és támogatáspolitikának, ami ahelyett, hogy enyhítette volna, tovább növelte a csatlakozási sokkot. Fokozatos átmenet helyett ugyanis gyakorlatilag 2004-ig fennmaradtak a bőkezű támogatások, illetve az importot korlátozó magas vámok. Így például 2002-ben „minőségi támogatás” címén a gurulós málna-, a meggy- és a cseresznye-termesztők a termelői ár 15 százalékának megfelelő támogatást kaptak. Ugyanakkor az EU-ból érkező szamóca importvámja 26, az őszibaracké 38, az almáé 49 százalék volt. A kedvezményes, 25 százalékos vámmal terhelt alma importkvóta a teljes hazai fogyasztás 6 százalékát tette csak ki. A magyar vámok szintje a termékek többségénél meghaladta az EU által a magyar exportra kivetett vámokét.

Nőttek az árak és az árrés
A gyümölcsfelvásárlási árak 2000. és 2010. között 50,2 százalékkal emelkedtek, így valamivel erőteljesebben, mint a gabona-, élőállat- és állati termék-árak, viszont lényegesen kevésbé, mint a zöldségárak (+81,7 százalék). Reálértéken enyhén növekedett a málna és a szilva termelői ára és erősen, csaknem kétszeresére drágult a szamóca. Ezzel szemben nagyot zuhant a kajszi és az őszibarack felvásárlási ára, de reálértéken csökkent az almáé, a körtéé és a meggyé is. A szilva-, a kajszi-és a meggyárak az évek között igen erősen ingadoztak. A meggynél a legalacsonyabb és a legmagasabb éves átlagár között reálértéken több mint négyszeres a különbség.
A jelentősebb exportcikkek közül a friss meggy, a meggybefőtt és az alma sűrítmény exportára euróban 10-15 százalékkal csökkent, a szilváé és a gyorsfagyasztott málnáé ugyanennyivel nőtt. A gyorsfagyasztott málna kivételével valamennyi fő exportcikk kiviteli ára az évek között erősen ingadozott. A friss gyümölcs fogyasztói árak 2000. és 2010. között 78,8 százalékkal emelkedtek, így valamivel erősebben drágultak a húsoknál, húskészítményeknél és a tejtermékeknél, de az élelmiszerek átlagánál (+91,7 százalék) kevésbé, és sokkal kevésbé, mint a friss zöldség (+186,7 százalék).
A friss gyümölcsnek a tartósítottal szembeni felértékelődését jelzi, hogy utóbbi csak 48 százalékkal drágult, a gyümölcslevek pedig 63 százalékkal.
Az átlagos gyümölcs-árnövekedést meghaladta a görögdinnye és a szőlő drágulása, míg alaposan elmaradt attól a narancs, a banán, az alma, a körte és az őszibarack áremelkedése, a meggy piaci ára pedig kissé csökkent. Az évek között különösen erősen ingadozik a szilva és az őszibarack fogyasztói árai.
A termelői és fogyasztói árak alakulásából kiolvasható, hogy az előző évtized folyamán nőtt a kereskedelmi árrés, mert a gyümölcs termelői árak 50,2 százalékos növekedését meghaladta a fogyasztói árak emelkedése (az áfa-emelések hatásainak kiszűrésével 64,5%).
Nemzetközi összehasonlításban a magyar fogyasztói árak viszonylag magasak. Az Eurostat 2009-re vonatkozó felmérése szerint a zöldséggyümölcs- burgonya termékcsoport fogyasztói árszintje Magyarországon az EU-27 átlagának 75 százaléka, s így magasabb mint Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban (68%), Bulgáriában és Romániában (58%). A drágaság egyik oka nyilvánvalóan a magas hazai áfa-kulcs.

Javuló, enyhén jövedelmező
Az egyéni gazdaságok tesztüzemi adataiból (AKI) számított ágazati jövedelem reálértéken 2002–2003-ról 2008– 2009-re csaknem a kétszeresére nőtt. (A legfontosabb gyümölcsfajok termelésének ágazati eredményeit területi részesedésükkel súlyozva képeztük a gyümölcstermesztés jövedelmezőségét reprezentáló mutatót.) A gyümölcstermesztés 2002-ben és 2004-ben sem hozott jövedelmet, ezzel szemben 2006. és 2009. között minden évben hektáronként átlagosan 130-270 ezer forintos nyereséget értek el a termelők. Előzetes számításaink szerint a gyümölcstermesztés jövedelmezősége 2010-ben javult. Elgondolkodtató – bár nem meglepő –, hogy az egy hektárra jutó nyereség a katasztrofálisan gyenge termést hozó 2007-es évben volt a legmagasabb, és a 2004-es rekordtermés évében a legalacsonyabb.
Az elmúlt években határozottan nőtt az őszibarack- és (csak a társas gazdaságokban) az almatermesztés nyeresége, valamint a szilváé, de az még így is igen mérsékelt (40 ezer Ft/ha). Reálértéken a harmadára zuhant viszont a meggy eredménye. Több gyümölcsfajnál is gondot okoz az eredmény évek közötti ingadozása, így az almánál, az őszibaracknál, de különösen a meggynél.
Az adatokból nem mutatható ki olyan összefüggés, hogy a javuló jövedelmezőségű gyümölcsfajok termesztése, illetve területe bővülne – igaz, ez a trend a telepítés és a termőre fordulás időigénye miatt egyébként is csak hosszabb távon érvényesülhetne. Néhány esetben viszont éppen fordított lehet a kapcsolat: a szilvaterület és -termesztés csökkenésének szerepe lehetett a jövedelmezőség javulásában, a meggyterület és -termesztés növekedésének pedig a jövedelmezőség romlásában.

A szántóföld jövedelmezőbb
Hiába javult a gyümölcstermesztés jövedelmezősége, a tőke- és munkaráfordítás figyelembevételével így is csak mérsékeltnek mondható a szántóföldi növénytermesztésével összevetve. 2008. és 2009. átlagában a gyümölcstermesztés hektáronként átlagosan 150 ezer Ft nyereséget hozott, a zöldség hasonló eredményt, a cukorrépa 309 ezer forintot, a repce 103, a napraforgó 63, a búza 58, a takarmánykukorica 50 ezer forintot. Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni azt is, hogy az adott tevékenységre jellemző üzemtípusnak megfelelően a zöldség- és gyümölcstermesztő egyéni gazdaságok mutatói mellett a gabona- és iparinövény-termesztő társas gazdaságok adatait szerepeltettük. Ezek közvetlenül nem hasonlíthatók össze, mert a társas gazdaságokban a munkabér és annak terhei költségtételt képeznek, az egyéni gazdaságokban viszont az eredmény a munkaerő díjazását is tartalmazza. A gyümölcs- és a zöldségtermesztés jövedelmezőségi adatai tehát fölfelé torzítottak.

Beváltatlan remények
Az uniós tagság várható hatásainak előzetes fölmérésekor a csatlakozás egyik nyertesének jósolták a magyar gyümölcságazatot. Ezek a várakozások azonban nem váltak valóra. Az előző évtized folyamatait áttekintve többnyire csak negatívumokat találtunk:
– csökken a gyümölcságazat részesedése a teljes mezőgazdasági termelésből,
– a termelés nem nő,
– a termésátlagok a javulás ellenére is alacsonyak,
– a legtöbb gyümölcsfaj esetében nagy évek közötti ingadozást mutat a termelés szintje, az export, a termelői ár, az exportár és a jövedelmezőség,
– a fogyasztási szint európai összehasonlításban mérsékelt és érdemi javulás csak jelentős reáljövedelem-emelkedéstől várható,
– erősen visszaesett a fogyasztás,
– az export dinamikája a sikeres exportőr országokhoz képest mérsékelt, – az uniós csatlakozás után külkereskedelmi deficit alakult ki és az utóbbi években is csak a hazai fogyasztás és ezzel az import visszaesése miatt keletkezett újra kiviteli többlet,
– a nettó önellátási szint csak 90 százalékos,
– a hasonló fejlettségű országokkal összevetve a magyar fogyasztói árak magasak, – a gyümölcstermesztés jövedelmezősége a szántóföldi növénytermesztéséhez viszonyítva mérsékelt.
Az elmúlt évtized folyamatait áttekintve kevés jelét találtuk annak, hogy a gyümölcstermesztés belátható időn belül a hazai agrárium húzóágazatává válhat. Ehhez alapvető megújulásra lenne szükség. A piaci lehetőségek adottak.

Szabó Márton
Kopint-Tárki

A cikket a(z) Kertészet és Szőlészet 2011/20. számában olvashatja.